부산대학교 도서관

Tartalom ◊ Kaleidoszkóp avagy séták, peremvidéken ◊ Az őrző és a város ◊ Üvegbeváltók ◊ A temetés ◊ Vonat ◊ Séta egy genézis körül ◊ Három nomád ◊ Anyám évszakai ◊ A bajnok létrája ◊ Egy különc feljegyzéseiből ◊ A provincia ◊ Monológ a határon ◊ A menhely ◊ A kripta ◊ Az áruló ◊ A visszavonulás ◊ Holtak ösvénye ◊ (Hű csak a halottaimhoz...) ◊ Az ősök ◊ Emlékezés halottak napján ◊ Az öreg, akit meglátogattam ◊ Orpheusz-töredékek ◊ A festő újjászületése ◊ Cs. Zs. utolsó üzenete ◊ Apám emlékezete ◊ Oldás és kötés ◊ Emlékek háza ◊ Valakinek már elmondtam magam ◊ Recept ◊ (A szerelem esendő...) ◊ (Soha nem érthettem őt...) ◊ Ami utolszor szólított ◊ Egy emlékkönyvbe ◊ Egy szem cseresznye ◊ Ajándékosztás és hódolat ◊ Dal, decemberből ◊ A folyónál ◊ A szürkeség előtt ◊ (Magába issza életem...) ◊ Tájkép, cigarettafüsttel ◊ A tél királya ◊ Áldozathozatal ◊ A mozgató ◊ A csapda ◊ A kirakatrendező ◊ Tájkép, cigarettafüsttel ◊ Jelenet egy szarajevói fa éjszakai életéből ◊ Beszédfoszlány a sivatagban ◊ A véletlen formatervezése ◊ Hajnal előtt ◊ A határok megnyitása ◊ A szép ◊ Régi hang kétezerre ◊ A határok megnyitása ◊ Búcsú
Ismertető Az erdélyi költő versvilágában sajátos egységgé ötvöződik a szikár, helyenként szociografikus igényű valóságszemlélet, az avantgárd merészség és a formai konvenciók, kötöttségek tiszteletteljes követése. Jánk Károly az élet apró dolgait és jelentéktelen figuráit figyeli meg: az aprópénzért sorbaálló üvegvisszaváltókat (Üvegbeváltók), a mezőn ballagó földműveseket (Vonat), az országutak vándorait (Három nomád), az öregség és az elmúlás súlya alatt nyögő alakot (A menhely) és így tovább. Róluk vall, miközben rendre magát is megjeleníti, mint az együttérző megfigyelőt, a résztvevő embertársat. Épp innét - az ábrázolás empatikus érzelméből - adódik, hogy Jánk Károly versei nem leíró jellegűek, de nem is vallomásosak, leginkább a költői részvétet fejezik ki: a látó és látvány összetartozását, olyan "életképet", ahol a költő mellékalakként jelen van a képben. Formai tekintetben sokrétű költőről van szó, aki szép és pontos prózaverseket ír (Emlékezés halottak napján; Emlékek háza; Recept; Egy szem cseresznye), ezek többnyire aprólékos kidolgozottságú "életképek". Máskor meg pontosan tempóz Nagy László nyomában, követi Weöres Sándort, olykor meg a hajdani az 1970-es évekbeli - Vári Attila költői megszólalásait idézi. És mindeközben lassan, de tudatosan fölépíti a maga komor motívumrendszerét, amely sokszor szürke, mint az élet, de mindenkor súlyos és igaz. A határon túli kortárs magyar költészet olvasóinak figyelmére érdemes kötet. Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000 szerk.: Könyvtári Intézet http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk
javított formátum